Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyûlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetõség
Hrek, aktualitsok
Szakács Árpád: Nagypapa hogyan került a bõröndbe?
2019. jnius 12.

Újabb hiánypótló kötettel jelentkezett Lezsák Sándor író, az országgyûlés alelnöke.

 

Az irodalom s a gondolkozás fejlõdésének, változásainak hajszálcsövessége van. Minden egymásra épül, egymásból következik, a különbözõ rétegek alkotják a kultúra szerkezetét, enélkül nem lehet érteni semmit, ami a múltban történt, és azt sem, hogy annak milyen hatása van a jelenkorra. A kultúra szerkezetét a kommunista diktatúra szétverte. Elõször durván, cséphadaróval, börtönnel, akasztófával, majd ötvenhat után elõbb szintén terrorral, majd amikor már mindenki belefáradt, cukrozott terrorral, engedményekkel, kis nyitásokkal és az anyagilag kitáruló élet ellenállhatatlan csábításával. S most itt vagyunk a magyar sors újabb rétegében. Az emelkedés korának népi írói mind halottak. A derékhadak, a kismestereknek az irodalmi fejfája is kidõlve, de a nagyokról sem beszél senki, mûvük, gondolkozásuk, alakjaik nincsenek benne a közvéleményt alakító forgalomban.

Eltelt száz év, és ami történt, jóformán nincs megörökítve. Alig van hiteles leírás arról, hogy hogyan történt a független magyar kisember megsemmisítése, földönfutóvá tétele. Csak egy-két kísérlet történt, mert csak ennyi történhetett ennek megörökítésére. Nem engedték, és aztán már nem is volt rá piac. Az új nemzedék, amelynek agyából már az alapiskolában kikobaltágyúzzák az emlékezést, nem tudott már igényt bejelenteni a múltjára. Mindezt a látleletet Csurka István írta meg a Sorsunk rétegei címû esszéjében húsz évvel ezelõtt.
Az irodalmi ûr azóta még nagyobb lett, amit a politikai alapon szervezõdõ balliberális kör posztmodern szómágiával próbál elfedni. Jó hír viszont, hogy most Lezsák Sándor érezte: meg kell írnia egy fejezetet sorsunk rétegeibõl. A szerzõ a Nagypapa a bõröndben címû „groteszk népszínmûn” keresztül elkalauzolja az olvasót a falurombolások világába, egy határon túli településre, ahol azért ássák ki az utódok a nagypapa csontjait, hogy „Magyarba” szállítsák a nagymama kérésére, ugyanis a temetõnek egy részét vízzel akarják elárasztani. Mindezt természetesen titokban, ami persze kitudódik, majd ezen keresztül felsejlik a besúgások embertelen világa és sajátos módon megjelenik a menni vagy maradni dilemma is. A bõrönd a nagypapa csontjaival végül nem lépi át a határt, ugyanis fordulat következik, az idõsebb és a fiatalabb családtag is úgy dönt, hogy visszatér a szülõföldjére.
A népszínmû, ahogy a szerzõ jelzi is, tele van groteszk elemekkel, akárcsak az a kor, amit be akar mutatni. A kötet nem kellemes olvasmány, mellbevágó fordulatai hideg fuvallatként dermesztik meg az embert. Fõleg azokat, akik átélték, vagy akiknek a családban hitelesen elmesélték ezt az idõszakot. A mû tehát elkészült, az alkotó pihenhet, már csak azt kell megvárnunk, amíg egy színpadi adaptáció ráteszi a koronát az alkotásra.
Petõfi Népe

Eltelt száz év, és ami történt, jóformán nincs megörökítve. Alig van hiteles leírás arról, hogy hogyan történt a független magyar kisember megsemmisítése, földönfutóvá tétele. Csak egy-két kísérlet történt, mert csak ennyi történhetett ennek megörökítésére. Nem engedték, és aztán már nem is volt rá piac. Az új nemzedék, amelynek agyából már az alapiskolában kikobaltágyúzzák az emlékezést, nem tudott már igényt bejelenteni a múltjára. Mindezt a látleletet Csurka István írta meg a Sorsunk rétegei címû esszéjében húsz évvel ezelõtt.

Az irodalmi ûr azóta még nagyobb lett, amit a politikai alapon szervezõdõ balliberális kör posztmodern szómágiával próbál elfedni. Jó hír viszont, hogy most Lezsák Sándor érezte: meg kell írnia egy fejezetet sorsunk rétegeibõl. A szerzõ a Nagypapa a bõröndben címû „groteszk népszínmûn” keresztül elkalauzolja az olvasót a falurombolások világába, egy határon túli településre, ahol azért ássák ki az utódok a nagypapa csontjait, hogy „Magyarba” szállítsák a nagymama kérésére, ugyanis a temetõnek egy részét vízzel akarják elárasztani. Mindezt természetesen titokban, ami persze kitudódik, majd ezen keresztül felsejlik a besúgások embertelen világa és sajátos módon megjelenik a menni vagy maradni dilemma is. A bõrönd a nagypapa csontjaival végül nem lépi át a határt, ugyanis fordulat következik, az idõsebb és a fiatalabb családtag is úgy dönt, hogy visszatér a szülõföldjére.

A népszínmû, ahogy a szerzõ jelzi is, tele van groteszk elemekkel, akárcsak az a kor, amit be akar mutatni. A kötet nem kellemes olvasmány, mellbevágó fordulatai hideg fuvallatként dermesztik meg az embert. Fõleg azokat, akik átélték, vagy akiknek a családban hitelesen elmesélték ezt az idõszakot. A mû tehát elkészült, az alkotó pihenhet, már csak azt kell megvárnunk, amíg egy színpadi adaptáció ráteszi a koronát az alkotásra.

Petõfi Népe, 2019. június 10.

 


Kptr


Kurultaj Kollégium a Népfõiskolán
2019. október 3-4.
Tovbbi kpekTovbbi kpek

Esemnynaptr
ttekint tblzatttekint tblzat

Keres
OK

Meghvk
Faluszépítõ Társaskör XI. összejövetele
Idõpont: 2019. december 17., 18 óra

Helyszín: Lakitelek, Mûvelõdési ház
Zoboralja Értékfeltáró Kollégium Zárókonferenciája
Idõpont: 2019. december 14., 10 óra

Helyszín: Pográny, Kultúrház
Képviselõi fogadóóra Kiskunfélegyházán
Idõpont: 2019. december 13., 16 óra

Helyszín: Polgármesteri Hivatal
Tovbbi meghvkTovbbi meghvk

Lakitelek


TovbbTovbb

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfõiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyûlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetõség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép