Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
„Magyarország Alaptörvénye a mi programunk”

 

Lezsák Sándor: A fiatalok, a házasok, a családok gondolkodását, jövőképét formálja, serkenti az új kormányzati családpolitika, és végre sor kerülhet a falvak megújulására is.
A mai törekvésünk nem egyéb, mint az Euró­pai Unión belül elérni az alapító atyák által elfogadott szövetséget, a független nemzetek unióját. Nem akarunk európai egyesült államokat – hangsúlyozta lapunknak Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, a parlament alelnöke. Szerinte tanulságos élmény megtapasztalni, hogy az egyébként jó képességű ellenzéki politikusok többségét hogyan zülleszti el a politikai kapuzárás előtti pánik.
–  Lassan tizenöt éve, hogy megalapította a Nemzeti Fórumot. Ma milyen szerepet tulajdonít az egyesületnek?
–  A Magyar Demokrata Fórumból kizárt és a kizárások miatt kivált képviselőkkel alakítottam meg 2004 őszén a Nemzeti Fórumot, hogy az eredeti, 1987-es Lakiteleki Nyilatkozat és az azt követő, a szocialista rendszert lebontó politikai erőtérben a volt MDF-eseknek maradjon lehetőség a helyi és az országos nemzetépítő küzdelemben. Szövetségben a Fidesz–KDNP-vel, minden alkalommal indultunk az önkormányzati választáson is, több polgármesterünk, önkormányzati képviselőnk és megyei közgyűlési elnökünk is van. A Nemzeti Fórum olyan sajátos politikai erőtér, amely a Kárpát-medencében sűrű szövésű kapcsolati hálózattal képes szervező erőt mozgósítani a nemzeti ügyek képviseletében, érdekében.
–  A közelmúltban az Országgyűlésben parlamenti csoportot hoztak létre. Milyen céllal alakultak meg, mekkora lesz az érdekérvényesítő képességük?
–  Ez a forma lehetőséget ad arra, hogy felmutassuk azt a folyamatosságot, ami jelenvaló a lakiteleki sátor óta a volt MDF-esekben, ezek pedig a szilárd nemzeti elkötelezettség, a keresztény értékrend, a család, a hagyományok tisztelete – és mindezeknek most aktualitást ad a májusi európai parlamenti választásra történő sikeres felkészülés. A csoportalakítás egyik fontos tényezője, hogy elkezdődött a rendszerváltoztatásra emlékező „Harminc éve szabadon” című programsorozat is. Az elkövetkezendő hónapokban országszerte megemlékezünk az 1987–1990-es évekről, a kezdetekről, amihez a Nemzeti Fórum biztosítja a folyamatosságot. Megalakítottuk az MDF Baráti Körét is, ezzel is lehetőséget kívánunk biztosítani a rendszerváltó folyamat helyi küzdelmeinek, történéseinek megismeréséhez.
–  Miben különbözik a programjuk a kor­- mánypártokétól?
–  Ne tűnjön túlzásnak: a mi programunk Magyarország Alaptörvénye. A 2011. április 25-én kétharmados többséggel elfogadott alkotmányunk egy olyan, a jelent is alakító, formáló, határozott jövőképet szentesített, amelynek minden részletében bőven van feladat. A programunk semmiben nem különbözik a Fidesz–KDNP programjától, legfeljebb hangsúlyokban. Tudja, az Antall-időszakban közvetlenül is érzékeltem, mit jelent a kormányzati felelősség. A pálya széléről buzdítani kell a csapatot, nem pedig a netán erőtlenedő önbizalmat gyöngíteni. A belső feszültségeket, konfliktusokat pedig belül kell megoldani. A harmadik kétharmados választási győzelem megújuló erőt, belső energiát képes mozgósítani, és így sikerülhet kiűzni a részletekben itt-ott settenkedő kisördögöket.
–  Mit ért ez alatt?
–  A kisördögök a kishitűség jelmezében próbálnak lendületet megakasztani. Mondok példát is. A nemzeti oldalon is voltak borúlátó, aggodalmas hangok, hogy lehet-e sikeresen elhajtani a Világbankot, megadóztatni a bankokat, a multinacionális cégeket. A kétharmados többséggel megválasztott kormánynak ez történelmi próbatétele volt, s nem egyéb történt, mint az Alaptörvényben elfogadott elvek érvényesítése. A fiatalok, a házasok, a családok gondolkodását, jövőképét formálja, serkenti az új kormányzati családpolitika, és végre sor kerülhet a falvak megújulására is. Mert alaptétel, hogy be kell lakni az országot, gazdája kell, hogy legyen minden négyzetméternek, mert ha nem lakjuk be, akkor majd belakják mások. Igen, a migrációs fenyegetettségre utalok, amelyet nem csak felismert a kormányzat, de megpróbálja ebben a lehetetlen történelmi sorshelyzetben a lehetségest elérni. Másik példa: a migrációs válság kiteljesedése kezdetén, 2015 nyarán volt némi bizonytalanság a kétharmados szavazóbázisunkban is, hogy van-e esélyünk szembeszállni a brüsszeli bürokraták, Junckerék túlerejével, a nemzetállamok függetlenségét gyöngítő politikai, gazdasági, pénzügyi hadműveleteivel. Március idusához közeledve nem tartom túlzott párhuzamnak a korábbi „uniókon” belüli küzdelmeinket.
–  Konkrétan?
–  Például joggal merülhet föl az a kérdés, volt-e értelme 1848-ban szembeszállni a Habsburg Birodalommal. A birodalom is egy „unió” volt, és ezen belül az áprilisi törvények viszonylagos szabadságot, reformokat, önállóságot szentesítettek. A fegyveres konfliktusban Kossuthék az április törvényekben elfogadott célokat akarták elérni, 1849-ben, a tavaszi hadjárat során a Habsburg-hadsereget legyűrtük, de az orosz segítség, az iszonyatos túlerő térdre kényszerítette Magyarországot. A háborút elvesztettük, ám 1867-ben a kiegyezéssel viszonylagos békességet nyertünk. A mai törekvésünk sem egyéb, mint az Európai Unión belül elérni az alapító atyák által elfogadott szövetséget, a független nemzetek unióját. Leegyszerűsítve: nem akarunk európai egyesült államokat.
–  Elsősorban miben kellene megújulnia az  Európai Uniónak?
–  Az elmúlt fél évtizedben a brüsszeli uniós bürokraták – tehát nem választott személyek – fokozatosan csorbítják, illetve csorbítani szándékozzák a nemzetállamok eddigi jogosítványait. Brüsszel újabb és újabb területeket igyekszik központi ellenőrzés alá vonni, illetve kivenni a nemzetállamok döntési jogköréből. Az Európai Unió jelenlegi vezetői szerint a folyamatos központosítás azért szükséges, hogy összeszoktassa, eggyé kovácsolja a ma még sokféle tagállamot. Ám erre az érvre a brit kilépés egy létező ellenérv. A britek ugyanis éppen azért lépnek ki, mert túlzottnak tartják Brüsszel nemzetállami ügyekbe való beleszólását. Előfordulhat, hogy a tagállami jogkörök további csorbítása további kilépéseket indukál. Ma a brüsszeli vezetők keltette migrációs válság, a terrorfenyegetettség folyamatos Trianont jelent Európának, a hidegháború után egy olyan korszakot, amely vallási, kulturális, ember- és területáldozatokkal járhat. A jelenlegi európai vezetés bevándorláspárti politikájával a jövőbeli etnikai és vallási villongásoknak, esetleg háborúknak, vallási és kulturális szempontból elkülönülő enklávék létrejöttének ad utat. A jelenlegi uniós képviselők jelentős része pedig mindehhez jó pénzért statisztál. Anglia nem ok nélkül menekül a süllyedő hajóról. Nem titok: a hazai ellenzék jogokban megfosztott, lebutított országok szövetségét akarja.
–  Az Országgyűlés alelnökeként hogy látja, az elmúlt években hogyan változott a közbeszéd állapota, a parlamenti munka minősége?
–  Ne szépítsük a múltat, volt itt a parlamentben politikai hiszti szinte minden évben, de annyi becsmérlő szópetárda, becsületbe gázoló harsány mondat, orrfacsaró ellenzéki szógránát nem robbant, mint az elmúlt két-három esztendőben. Olyan lejtőre sodródott az ellenzék, ahol aligha lesz megállás. Ezt nem tekintem a többség kormánypárti győzelmének, mert a politika és a politikus hitelét csúfolják meg, szennyezik be, pedig a közösség ügyeiben való részvételre minden nemzetépítő gondolatra, cselekvő emberre szükség van. Amikor az ellenzék december 12-én elfoglalta a pulpitust, szirénázott, füttyögött, akkor eljárta a maga haláltáncát, a beteges gyűlölet formázott alakot, a tehetetlenség iszonyata jelent meg. Ez már több volt, mint gyógypedagógiai eset. A parlament fekete krónikája fogja megőrizni ezt. Ez arra is jó példa, hogy néhány ember hogyan képes társait és a vele egyébként ellentétesen gondolkodókat szinte hipnotizálni. Az ellenzék többségét áldozatnak tekintem, jobb sorsra lettek volna érdemesek. A Nemzeti Fórum országos gyűlésén Bíró Zoltán, az MDF alapító elnöke a történelem legszínvonaltalanabb ellenzékének nevezte a jelenlegit, ugyanakkor arra is figyelmeztette a küldötteket, hogy nem árt vigyázni, ne becsüljük le őket, mert bár kicsik és jelentéktelenek, de a nyugati támogatóik nagyok és erősek. Tanulságos élmény látni, tapasztalni, hogy az egyébként jó képességű ellenzéki politikusok többségét hogyan zülleszti el a politikai kapuzárás előtti pánik, hogyan vakít a gyűlölet és a tehetetlenség. Magam is voltam, sokakkal együtt, reménytelennek tűnő ellenzéki helyzetben, a harag és az indulat sem volt kicsi, de bebizonyosodott, hogy csak lépésről lépésre, megvalósítható programok menetrendjével, aprólékos szervezőmunkával és nagy önfegyelemmel lehet politikai erőteret növelni.
–  A Hungarikum Bizottság tagjaként a közelmúltban azt mondta, meg kell újulnia a hungarikum mozgalomnak. Milyen lépésekre lesz szükség?
–  A hungarikum mozgalom megújuló programját most készítjük elő, a munka jó alapról folytatódik. Sikeres és a vártnál is nagyobb az érdeklődés a Kárpát-medencei iskolai vetélkedők iránt. Több mint ezer településen dolgozik immár a helyi értéktár bizottság, nyári hungarikum táborokat készítünk elő, a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat is bővül, 2014 óta huszonkét népfőiskolai kollégium mérte föl egy-egy Kárpát-medencei kisebb térség értékeit. Mindezek mozgósító alapokat teremtenek egy olyan patrióta mozgalomhoz, amelynek célja a helyi és az országos minőségi munka elismerése, a teljesítmény becsülete, a hagyomány tisztelete, helyi és nemzeti értékeink átörökítése.
–  Eldőlt már, hol indulnak önállóan az önkormányzati választáson?
–  Még hátravan az az egyeztető munka, amelynek révén a mi jelöltjeinkből – egyeztetve a Fidesz, a KDNP és a szövetség többi tagszervezetével – hivatalos jelöltek lesznek. Az a törekvésünk, hogy a szavazólapon ott legyen a Nemzeti Fórum neve. Egy esetben talán mégis lehet nevesíteni. Kiskunfélegyházán, a nemzeti fórumos önkormányzat és Csányi József polgármester úr sikeres működését annyira elismerik a helybéliek, hogy jelöltségüket a Fidesz–KDNP jelöltállító gyűlésén a Nemzeti Fórum nevében megerősítem.

Lezsák Sándor: A fiatalok, a házasok, a családok gondolkodását, jövőképét formálja, serkenti az új kormányzati családpolitika, és végre sor kerülhet a falvak megújulására is.

A mai törekvésünk nem egyéb, mint az Euró­pai Unión belül elérni az alapító atyák által elfogadott szövetséget, a független nemzetek unióját. Nem akarunk európai egyesült államokat – hangsúlyozta lapunknak Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, a parlament alelnöke. Szerinte tanulságos élmény megtapasztalni, hogy az egyébként jó képességű ellenzéki politikusok többségét hogyan zülleszti el a politikai kapuzárás előtti pánik.

–  Lassan tizenöt éve, hogy megalapította a Nemzeti Fórumot. Ma milyen szerepet tulajdonít az egyesületnek?

–  A Magyar Demokrata Fórumból kizárt és a kizárások miatt kivált képviselőkkel alakítottam meg 2004 őszén a Nemzeti Fórumot, hogy az eredeti, 1987-es Lakiteleki Nyilatkozat és az azt követő, a szocialista rendszert lebontó politikai erőtérben a volt MDF-eseknek maradjon lehetőség a helyi és az országos nemzetépítő küzdelemben. Szövetségben a Fidesz–KDNP-vel, minden alkalommal indultunk az önkormányzati választáson is, több polgármesterünk, önkormányzati képviselőnk és megyei közgyűlési elnökünk is van. A Nemzeti Fórum olyan sajátos politikai erőtér, amely a Kárpát-medencében sűrű szövésű kapcsolati hálózattal képes szervező erőt mozgósítani a nemzeti ügyek képviseletében, érdekében.

–  A közelmúltban az Országgyűlésben parlamenti csoportot hoztak létre. Milyen céllal alakultak meg, mekkora lesz az érdekérvényesítő képességük?

–  Ez a forma lehetőséget ad arra, hogy felmutassuk azt a folyamatosságot, ami jelenvaló a lakiteleki sátor óta a volt MDF-esekben, ezek pedig a szilárd nemzeti elkötelezettség, a keresztény értékrend, a család, a hagyományok tisztelete – és mindezeknek most aktualitást ad a májusi európai parlamenti választásra történő sikeres felkészülés. A csoportalakítás egyik fontos tényezője, hogy elkezdődött a rendszerváltoztatásra emlékező „Harminc éve szabadon” című programsorozat is. Az elkövetkezendő hónapokban országszerte megemlékezünk az 1987–1990-es évekről, a kezdetekről, amihez a Nemzeti Fórum biztosítja a folyamatosságot. Megalakítottuk az MDF Baráti Körét is, ezzel is lehetőséget kívánunk biztosítani a rendszerváltó folyamat helyi küzdelmeinek, történéseinek megismeréséhez.

–  Miben különbözik a programjuk a kor­mánypártokétól?

–  Ne tűnjön túlzásnak: a mi programunk Magyarország Alaptörvénye. A 2011. április 25-én kétharmados többséggel elfogadott alkotmányunk egy olyan, a jelent is alakító, formáló, határozott jövőképet szentesített, amelynek minden részletében bőven van feladat. A programunk semmiben nem különbözik a Fidesz–KDNP programjától, legfeljebb hangsúlyokban. Tudja, az Antall-időszakban közvetlenül is érzékeltem, mit jelent a kormányzati felelősség. A pálya széléről buzdítani kell a csapatot, nem pedig a netán erőtlenedő önbizalmat gyöngíteni. A belső feszültségeket, konfliktusokat pedig belül kell megoldani. A harmadik kétharmados választási győzelem megújuló erőt, belső energiát képes mozgósítani, és így sikerülhet kiűzni a részletekben itt-ott settenkedő kisördögöket.

–  Mit ért ez alatt?

–  A kisördögök a kishitűség jelmezében próbálnak lendületet megakasztani. Mondok példát is. A nemzeti oldalon is voltak borúlátó, aggodalmas hangok, hogy lehet-e sikeresen elhajtani a Világbankot, megadóztatni a bankokat, a multinacionális cégeket. A kétharmados többséggel megválasztott kormánynak ez történelmi próbatétele volt, s nem egyéb történt, mint az Alaptörvényben elfogadott elvek érvényesítése. A fiatalok, a házasok, a családok gondolkodását, jövőképét formálja, serkenti az új kormányzati családpolitika, és végre sor kerülhet a falvak megújulására is. Mert alaptétel, hogy be kell lakni az országot, gazdája kell, hogy legyen minden négyzetméternek, mert ha nem lakjuk be, akkor majd belakják mások. Igen, a migrációs fenyegetettségre utalok, amelyet nem csak felismert a kormányzat, de megpróbálja ebben a lehetetlen történelmi sorshelyzetben a lehetségest elérni. Másik példa: a migrációs válság kiteljesedése kezdetén, 2015 nyarán volt némi bizonytalanság a kétharmados szavazóbázisunkban is, hogy van-e esélyünk szembeszállni a brüsszeli bürokraták, Junckerék túlerejével, a nemzetállamok függetlenségét gyöngítő politikai, gazdasági, pénzügyi hadműveleteivel. Március idusához közeledve nem tartom túlzott párhuzamnak a korábbi „uniókon” belüli küzdelmeinket.

–  Konkrétan?

–  Például joggal merülhet föl az a kérdés, volt-e értelme 1848-ban szembeszállni a Habsburg Birodalommal. A birodalom is egy „unió” volt, és ezen belül az áprilisi törvények viszonylagos szabadságot, reformokat, önállóságot szentesítettek. A fegyveres konfliktusban Kossuthék az április törvényekben elfogadott célokat akarták elérni, 1849-ben, a tavaszi hadjárat során a Habsburg-hadsereget legyűrtük, de az orosz segítség, az iszonyatos túlerő térdre kényszerítette Magyarországot. A háborút elvesztettük, ám 1867-ben a kiegyezéssel viszonylagos békességet nyertünk. A mai törekvésünk sem egyéb, mint az Európai Unión belül elérni az alapító atyák által elfogadott szövetséget, a független nemzetek unióját. Leegyszerűsítve: nem akarunk európai egyesült államokat.

–  Elsősorban miben kellene megújulnia az  Európai Uniónak?

–  Az elmúlt fél évtizedben a brüsszeli uniós bürokraták – tehát nem választott személyek – fokozatosan csorbítják, illetve csorbítani szándékozzák a nemzetállamok eddigi jogosítványait. Brüsszel újabb és újabb területeket igyekszik központi ellenőrzés alá vonni, illetve kivenni a nemzetállamok döntési jogköréből. Az Európai Unió jelenlegi vezetői szerint a folyamatos központosítás azért szükséges, hogy összeszoktassa, eggyé kovácsolja a ma még sokféle tagállamot. Ám erre az érvre a brit kilépés egy létező ellenérv. A britek ugyanis éppen azért lépnek ki, mert túlzottnak tartják Brüsszel nemzetállami ügyekbe való beleszólását. Előfordulhat, hogy a tagállami jogkörök további csorbítása további kilépéseket indukál. Ma a brüsszeli vezetők keltette migrációs válság, a terrorfenyegetettség folyamatos Trianont jelent Európának, a hidegháború után egy olyan korszakot, amely vallási, kulturális, ember- és területáldozatokkal járhat. A jelenlegi európai vezetés bevándorláspárti politikájával a jövőbeli etnikai és vallási villongásoknak, esetleg háborúknak, vallási és kulturális szempontból elkülönülő enklávék létrejöttének ad utat. A jelenlegi uniós képviselők jelentős része pedig mindehhez jó pénzért statisztál. Anglia nem ok nélkül menekül a süllyedő hajóról. Nem titok: a hazai ellenzék jogokban megfosztott, lebutított országok szövetségét akarja.

–  Az Országgyűlés alelnökeként hogy látja, az elmúlt években hogyan változott a közbeszéd állapota, a parlamenti munka minősége?

–  Ne szépítsük a múltat, volt itt a parlamentben politikai hiszti szinte minden évben, de annyi becsmérlő szópetárda, becsületbe gázoló harsány mondat, orrfacsaró ellenzéki szógránát nem robbant, mint az elmúlt két-három esztendőben. Olyan lejtőre sodródott az ellenzék, ahol aligha lesz megállás. Ezt nem tekintem a többség kormánypárti győzelmének, mert a politika és a politikus hitelét csúfolják meg, szennyezik be, pedig a közösség ügyeiben való részvételre minden nemzetépítő gondolatra, cselekvő emberre szükség van. Amikor az ellenzék december 12-én elfoglalta a pulpitust, szirénázott, füttyögött, akkor eljárta a maga haláltáncát, a beteges gyűlölet formázott alakot, a tehetetlenség iszonyata jelent meg. Ez már több volt, mint gyógypedagógiai eset. A parlament fekete krónikája fogja megőrizni ezt. Ez arra is jó példa, hogy néhány ember hogyan képes társait és a vele egyébként ellentétesen gondolkodókat szinte hipnotizálni. Az ellenzék többségét áldozatnak tekintem, jobb sorsra lettek volna érdemesek. A Nemzeti Fórum országos gyűlésén Bíró Zoltán, az MDF alapító elnöke a történelem legszínvonaltalanabb ellenzékének nevezte a jelenlegit, ugyanakkor arra is figyelmeztette a küldötteket, hogy nem árt vigyázni, ne becsüljük le őket, mert bár kicsik és jelentéktelenek, de a nyugati támogatóik nagyok és erősek. Tanulságos élmény látni, tapasztalni, hogy az egyébként jó képességű ellenzéki politikusok többségét hogyan zülleszti el a politikai kapuzárás előtti pánik, hogyan vakít a gyűlölet és a tehetetlenség. Magam is voltam, sokakkal együtt, reménytelennek tűnő ellenzéki helyzetben, a harag és az indulat sem volt kicsi, de bebizonyosodott, hogy csak lépésről lépésre, megvalósítható programok menetrendjével, aprólékos szervezőmunkával és nagy önfegyelemmel lehet politikai erőteret növelni.

–  A Hungarikum Bizottság tagjaként a közelmúltban azt mondta, meg kell újulnia a hungarikum mozgalomnak. Milyen lépésekre lesz szükség?

–  A hungarikum mozgalom megújuló programját most készítjük elő, a munka jó alapról folytatódik. Sikeres és a vártnál is nagyobb az érdeklődés a Kárpát-medencei iskolai vetélkedők iránt. Több mint ezer településen dolgozik immár a helyi értéktár bizottság, nyári hungarikum táborokat készítünk elő, a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat is bővül, 2014 óta huszonkét népfőiskolai kollégium mérte föl egy-egy Kárpát-medencei kisebb térség értékeit. Mindezek mozgósító alapokat teremtenek egy olyan patrióta mozgalomhoz, amelynek célja a helyi és az országos minőségi munka elismerése, a teljesítmény becsülete, a hagyomány tisztelete, helyi és nemzeti értékeink átörökítése.

–  Eldőlt már, hol indulnak önállóan az önkormányzati választáson?

–  Még hátravan az az egyeztető munka, amelynek révén a mi jelöltjeinkből – egyeztetve a Fidesz, a KDNP és a szövetség többi tagszervezetével – hivatalos jelöltek lesznek. Az a törekvésünk, hogy a szavazólapon ott legyen a Nemzeti Fórum neve. Egy esetben talán mégis lehet nevesíteni. Kiskunfélegyházán, a nemzeti fórumos önkormányzat és Csányi József polgármester úr sikeres működését annyira elismerik a helybéliek, hogy jelöltségüket a Fidesz–KDNP jelöltállító gyűlésén a Nemzeti Fórum nevében megerősítem.

Szalai Laura, Magyar Hírlap

 

Képtár


Kurultaj Kollégium a Népfőiskolán
2019. október 3-4.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Elérhetetlen föld 50 - ünnepi megemlékezés
Időpont: 2019. november 23., 15 óra
Helyszín: Polgárok Háza
Sára Sándor Emlékest
Időpont: 2019. november 20., 18 óra. 
Helyszín: Polgárok Háza
Kampányfórum rendezvény - Hőgyész
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép